1. Szauna nélkül nem lehet élni

A finn nép életének szerves része, legnagyobb öröme a szaunázás. Szinte elképzelhetetlen egy finn otthon szauna nélkül, a háztartások majd 80 százaléka rendelkezik szaunával. Nem véletlen, hogy egy finn mondás szerint ott, ahol háromnál több finn összetalálkozik, legfeljebb három héttel később egy szauna fog állni. Ellentétben a Finnországon kívüli szaunákkal illetve szaunázással, ott nem valami státuszszimbólum a szauna, hanem a felszereltség alapvető része. Nehéz lenne egy olyan dolgot találni, ami nekünk, magyaroknak olyan fontos, mint a finneknek a szauna. Ha találunk is, inkább kevésbé lelket, testet, szellemet építő, egészséges dolgokat (bár ezen azért lehet vitatkozni): a disznóvágást, a szalonnasütést vagy a grillezést, említhetnénk. Ide tartozhat még a horgászás, mint az időtöltés egy egészségesebb verziója.

A finnek ezt mind egy kalap alá tudják venni úgy, hogy a szaunázás minden előnyét megspékelik gasztronómiai élményekkel, amiben persze előfordul grillezés, füstölés, vagy akár horgászás. Sorozatunkban annak nézünk utána, hogy mi minden csoportosul a szaunázás élménye köré, milyen egészen elképesztő dolgokat lehet egy szaunában találni (kerámia kerti törpét például), miért nem lehet szauna nélkül kormányozni, megtudhatjuk, milyen környezettudatosak voltak elődeink a szauna használatánál, és bepillantunk a szauna és a szaunázás évezredes történetébe.


2. A szaunázás nyolc generációja - történelmi áttekintés

 

Az első finn szauna egy állatbőrrel letakart földbe ásott lyuk volt, amelyet elődeink a jégkorszak vége után használtak. A tűzön melegített vizet öntötték a kövekre, így termeltek gőzt. Ma már nincsenek földbe ásott szaunák, a sátor szauna tekinthető leginkább az utódjának, ami könnyen szállítható és bárhol felállítható.

 

A kőkorszak vége után a társadalom lassan egy helyen telepedett le, így a szauna is helyhez kötöttebb lett. Megszületett a szauna második generációja, az ún. föld szauna, amely pl. egy folyóparton könnyen felállítható volt. Nevét azért kapta, mert vagy a padló vagy az alap, vagy mindkettő alapja földből volt, a tetejére tőzeget, a szauna hátoldalára pedig egy fatörzsből padot tettek.

 

A következő fejlődési lépés már forradalmi volt, hiszen teljesen a föld fölé került a szauna. A vaskorszak közepe felé a harmadik generációs füst szauna gerendából épült. Ez a nagyon ügyesen kialakított kunyhó egy belül üreges, nagy kályhával rendelkezett, amelyet kőfejtőből származó kövekből építettek. A kályha üregébe raktak tüzet. Érdekesség, hogy kéménye nem volt, mégis fél évezredig ebben a szaunában örvendeztették meg testüket, lelküket a finnek. A harmincas évekig a finn szaunák több mint a fele füstös szauna volt, de a nagy fafelhasználás és hosszú melegedési idő miatt számuk drasztikusan csökkent. Az utóbbi években a füstös szauna a reneszánszát éli, a szaunázás szerelmesei egyre inkább kedvelik a füst illat előidézte egyedi hangulatot.  

 

Visszaugrunk a középkorba, ami nem minden szempontból volt ám sötét, hiszen akkortájt nyertek teret a lakásokban a kémények, ezzel a fűtött kályha is. A negyedik generáció szaunái így szintén téglából épült kéményt kaptak. A 18-19. század városaiban rohamosan terjedtek a kémények, amelyek biztonságosabbá tették a kályhákat. Nyugat-Finnországban gyakori volt az ún. maláta szauna, mert szaunázás közben a meleg levegőn szárították a csírázó gabonát. Fontos tartozéka a szaunázásnak, vagy az utána következő pihenőnek a maláta sör és a tipikus finn étel, a mämmi, mely egy sűrű, malátából és roszlisztből készült kása.

A huszadik században már kevesebb tégla kályha épült, egyre inkább teret nyert a hajlított acélból készült, hőtároló szauna kályha. Ez még mindig egy nagy, a tér közepén elhelyezkedő kályha volt. A második világháború után ebből is egyre kevesebb épült, pedig lelkes szaunázók igencsak szerették szelíd füstje miatt. A háború utáni időkben azonban olyan kályhát fejlesztettek ki, ami a szauna felmelegítéséhez kevesebb fát igényelt. Ez volt a kicsi, kandallószerű, folyamatosan fűtött szauna kályha, mellyel megszületett a szaunázás ötödik generációja. Az eddigiekkel ellentétben ezt szaunázás közben is lehetett fűteni, fél óra alatt bemelegítette a teret.

 

A hatodik generáció szaunái a lakások tartozékai lettek, mivel feltalálták az elektromos szauna kályhát. Most már nem volt szükség se fára, se kéményre, így a szauna bárhol állhatott. A hetvenes években szinte minden finn lakásba került egy ilyen szauna, a jó kis fával fűtött szaunák helyett. Manapság még egy egyszobás lakás fürdőszobája sem képzelhető el szauna nélkül.

 

A technika fejlődése a szaunázás terén sem maradt el, hiszen a hetedik generációs szauna már egy intelligens szauna optimalizált gravitációs szellőzéssel és digitális vezérlésű elektromos szauna kályhával. Megszületett a hőtárolós szaunakályha. Ez a rendkívül intelligens kályha igény szerint tárolja a meleget és pár perc alatt készen áll a szaunázásra. A lakások kis szaunái mellett egész szauna komplexumok születtek, külön kályhával a mindennapi és a különleges alkalmakra. A szauna is design termék lett, mindenféle, eddig elképzelhetetlen fény és térhasználati megoldással.

 

A nyolcadik generációs fantázia szülte szauna már nem helyhez kötött. Vagy kerekeken szállítják, vagy szántalpakon, vagy pontonokon, hogy minden létező felületen haladhasson. Így hát előfordulhat, hogy egy téli kirándulás után a szaunabuszban, egy tó közepén, vagy egy nehéz munkanap után akár a belváros közepén szaunázzunk. Kíváncsian várjuk, hogy néz majd a kilencedik generációs szauna! Elképzelhető, hogy visszatérünk a földbe ásott, ha nem is állatbőrrel, de valami mással letakart szaunához? Ki tudja!